"adás" témájú idézetek
Hakuin, a zen mester, egy japán városban élt. Nagy megbecsülésnek örvendett. Sokan keresték fel, hogy meghallgassák spirituális tanítását. Szomszédjának a tizenéves lánya egy nap teherbe esett. Amikor erre fény derült, dühös szülei szidalmazva faggatták az apa kilétéről. A lány végül azt mondta, hogy a gyerek Hakuintól, a zen mestertől származik. A dühöngő szülők erre átrohantak Hakuinhoz, s üvöltözve és vádlóan elmondták, lányuk bevallotta, ő a gyermeke apja. Hakuin csak ennyit mondott: „Így lenne?”
A botránynak híre ment a városban és a környéken. A mester jó híre odalett, ám őt ez nem zavarta. Immár senki sem kereste fel. Nem bánta. Amikor a gyermek megszületett, a lány szülei átvitték Hakuinhoz. „Te vagy az apja, hát tessék, gondoskodj róla!” A mester szeretettel gondoskodott a gyerekről. Egy év múlva a lány szégyenkezve vallotta be szüleinek, hogy a gyermek apja valójában az a fiatalember, aki a hentesüzletben dolgozik. A szülők irulva-pirulva keresték fel Hakuint, hogy kimagyarázkodjanak, és a bocsánatáért esedezzenek. „Borzasztóan sajnáljuk. Azért jöttünk, hogy visszavigyük a gyereket. A lányunk bevallotta, hogy nem ön az apja.” Hakuin mindössze ennyit mondott: „Így lenne?”, és átnyújtotta a csecsemőt.
Rjókan egy nagy hegy lábánál éldegélt nyomorúságos remetekunyhójában. Egy holdfényes éjszakán tolvaj surrant be hozzá, de semmit, az égvilágon semmi ellopnivalót sem talált.
Rjókan a mezőről tért épp vissza, s rajtakapta a tolvajt.
– Ó, szegény ember! – szólította meg. – Biztosan hosszú és fáradtságos volt az utad idáig. Nem mehetsz vissza üres kézzel. Kérlek, fogadd el szerény ajándékként köpönyegemet!
A teljesen megzavarodott tolvaj a köpennyel a kezében gyorsan kisurrant a kunyhóból, magára hagyva a meztelenül meditáló mestert.
– Hm – nézett fel elgondolkodva az égre Rjókan. – Szegény fickó! Ha tehetném, bizony neki adnám még ezt a gyönyörű Holdat is!
A jól elvégzett munka egyetlen jutalma, hogy elvégezhettük.
Többet tenni a világért, mint amennyit a világ tesz érted - ez siker.
Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is — valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.